A Reformáció ünnepét hagyományosan a templomban szoktuk megtartani a gyerekekkel, de erre a látogatásra idén a vírushelyzet nem adott lehetőséget. Ezért úgy döntöttünk, megépítjük a templomunk mását itt az óvodában, lehetőségeink kereteiben. További betegségek kitolták az ünnepség megtartásának idejét, így végül összevonódott az Adventtel.

A csoportok vállalás alapján készítették el az egyes tárgyakat, részleteket. A Hajó csoport dolgozott a harangon és az orgonán, a gyerekek keze munkája ott van a tárgyakon. A Halacska csoport készítette az ablakot és az oltárképet, keresztelő medencét. A Galambok hozzátették az oltárt kellékeivel, a szószéket, a terítőket és a perselyt. Így állt össze az óvodában felállított kicsi templom.

Gyertyagyújtáskor a gyermekek csoportonként körül ülhették az oltárt és megismerkedhettek az ott lévő egyes tárgyak szerepével, jelentőségével. Iskolalelkészünk, Dávid bácsi nem csak énekben vezette a kicsiket, de elmondta nekik, mi is a „beszélő templom” jelentése. Ezt úgy értjük, hogy a templom minden berendezési tárgya hordoz valamilyen jelentéstartalmat, rámutat valami lényeges dologra. Ahogy az ablaktáblák a világosság fontosságát hirdetik, a keresztelő medence pedig újjászületésünk megpecsételésének, az egyházba bekerülésünk, keresztnevünk elnyerésének kelléke, ugyanúgy beszélnek hozzánk az oltár és a rajta lévő tárgyak: a virág, a feszület és a gyertya, a Biblia és az oltárkép, az oltárterítő színe, de az orgonasípok hangja és a harang zengése, sőt, még a persely is néma jelenlétével szól a templom látogatóihoz.

A második adventi hét végének ünneplését a két gyertya meggyújtásával és énekléssel zártuk.