Elérkezett az Advent, az óvodai év legeseménydúsabb, legizgalmasabb, legörömtelibb időszaka. Az Advent szeretetteljes várakozása, készülődése boldog türelmetlenséggel.

Az adventi időszak első negyede a hétfőnkénti közös éneklés, gyertyagyújtás mellett a Mikulás bácsi várásával kezdődött, melyre minden csoport sajátos formában készült

Minden csoportban beszélgettünk az első Mikulásról, Miklós püspökről. A történet kapcsán szóba került a szegénység is, és az, hogy mennyire nem természetes, hogy van házunk, ruhánk, élelmünk, stb… amiért hálásak lehetünk a mi szerető Istenünknek.

Az idén is rendhagyó módon jött a Mikulás óvodánkba, mivel őt magát nem láthatták a gyermekek. Ugyanis csak a havas lábnyomát hagyta a csoportokban. Ez a titokzatosság új színt vitt a megszokott ünneplésünkbe. A gyermekek beszélgettek, találgatták és újabbnál – újabb ötletekkel álltak elő, hogyan érkezhetett ide, és jöhetett be a Mikulás. Volt kétkedés a nagyobbak részéről, kreatív, titokzatos válasz a mi részünkről, valamint őszinte rácsodálkozás a többség tekintetében. A Mikulás puttonyát a boldog és türelmetlen várakozás után, megvárva, míg minden kisgyermek megérkezik, közös énekléssel – verseléssel, együtt bontottuk fel a csoportokban. A gyermekek őszinte öröme és boldogsága határtalan volt, mely örömmel és várakozással léphetünk tovább az Úr Jézus Krisztus születésére emlékezve, az Adventi időszakban.

Az év egyik leszebb ünnepe a Karácsony, sajnos az idei évben is rendhagyó módon ünnepelhettük.

Ennek az ünnepkörnek a legszebb momentuma a karácsonyi Istentisztelet. Dávid bácsival, az óvoda lelkészével interaktívan, a gyerekek érdeklődését felkeltve, szemléltetve, elevenítettük fel Jézus születésének csodáját.